megenni szélfútta gondolatokat. megszívni hosszú csövű puskád mocskos levegőjét. tudni és érteni, mit mikor és miért.

nem itt kéne tartani. nem taposni most bűzös, egykor majd fénylőn csillámló köveket. kéne tenni ígéreteket. őszinte, szembehunyva-lángoló ölelést. tartani dobogó, rezgőn tomboló mélázó szívedet markomban. vigyázni lüktetését, mélyen simítani bomló érzéseid, felkavarni álló-színtiszta vizeket.

megálló tovasuhant vonatokat eltéríteni, örökre magunkévá tenni az érzékek kavalkádját. megérteni minden rezzenés apró csengését.

ismerni fáradt pillantásod apró rezzenését. nem kérdezni botorságok százait. érezni.

mindened érezni.

nem félretapintani bonyolult szövedékű lényed. nem lopva levegőbe markolni melléd.
érezni.
tudni.
ismerni.

szintjeinken nem kérdés az ilyesmi.
és mégis; ujjaim forró tested hőjét markolásszák néha és nem tudom mely ágbogad karcolja érző felületem.

kevéssé érzem.

kevésbé, mint kéne.
mint ahogy elvárható.
ami ezen az emeleten elvárható.

nem jártam végig az összes lépcsőfokot. és mégis itt állok melletted.