zavart az egész. megkavart furcsa felhőként szállt alá. megrekedt. béna, ritkásan lihegő, szapora léptek. egymás. után.
bénán fetrengő érzések. kábult öntudatlanságban pihegnek. furcsa, mélyen vibráló fények mindenütt.
halk hangjuk facsartan szűrődik dobhártyámon.
kavart érzések rekedtek mellemben.
pihegnek.
nincs levegő.
nyikorogva nyitnak ablakot, szívva tömött, szilánkos-friss levegőt aprócska tüdejükbe.
be-ki-be-ki
agy bekapcs, érzés kimegy, düh felszáll. éles kanyarral áll tovább.
düh. becsapott.
mélyről
szakadt öntudat. zengő hangok mindenütt. ziháló tüdőkből kipréselve
bomló érzések tömkelegét. zsivaj. kiérve mind terpeszkedik,méla
mosollyal, bágyadtan esik földre.
Szeretem őket. a kicsinyeim. kedves, kicsi érzések. itt fetrengenek a fűben előttem.
meglapulnak.
elfáradok, kezem fogva vonnak előre, hajam a porban hagy csíkot. talpra
löknek, pilláim felpattintva nyomnak új utakra.
-köszönöm- mondtam a dühnek.
-nincs mit- válaszolta. és kipréselte fogai között a füstöt.
ő is az enyém. különc, mint a többiek.
de mindig kell egy méla fekete bárány.
ő az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése